Interakciók

Fajok „keveredése”

Alakváltót, mágust éppen úgy vámpírrá vagy vérfarkassá lehet tenni, mint egy közönséges embert. Ebben az esetben ő nem „félvér” lesz, hanem vámpír vagy vérfarkas. Az alakváltó innentől nem tudja felvenni öröklött állati alakját. A mágus nem tud varázsolni (de természetesen mágiaelméleti ismeretei megmaradnak, ami esetenként hasznos, sőt életmentő lehet).

A "kiborg" implantátumok, ha vérfarkassá válik a tulajdonosuk, akkor kilökődnek az első alakváltáskor legkésőbb, lehet, hogy előbb is. Ha vámpírrá válik, akkor a helyükön maradnak, csak többé nem működnek együtt a szervezettel, semmi hasznuk.

A vámpírok és vérfarkasok meddők. A mágusok szexuális szempontból embernek számítanak.

Az alakváltók képesek gyermeket nemzeni közönséges emberrel is. Ilyen esetben a gyermek lehet ember vagy alakváltó, de nem "félvér", alakváltóként az alakváltó szülője állati alakját örökli. Ha két különböző fajú alakváltó nemz gyermeket, a gyermek mindenképpen alakváltó lesz, és egyik szülő állati alakját örökli.

A tündéreket nem lehet vámpírrá vagy vérfarkassá tenni és emberi értelemben meddők.

Természeti törvények és mágia

A fizika, kémia, biológia törvényei ezen az alternatív földön ugyanúgy működnek, csak néha a mágia képes őket felülírni. A természetfeletti fajok biológiája azonban nagyban eltér az emberitől, ahogy az a fajleírásban olvasható. A vámpírokat és vérfarkasokat az emberi kórokozók nem tudják megbetegíteni. Viszont lehetnek ugyanúgy lelki alkatból adódó mentális betegségeik.

Elektromos műszerekkel nem lehet érzékelni a mágiát. A mágiát nem lehet olyan anyagokkal „leárnyékolni”, ami az elektromos sugárzástól véd.

A mágusok nem képesek olyan varázslatokra, ami a „digitális világra” hat, nem tudják "átrendezni" egy programkód bitjeit. Ugyanakkor a mágusok természetesen képesek varázslatokat bocsátani a digitális világ fizikai megjelenési formáira és mágiával uralják az elektromosság természetes formáját (villám).

Alakváltás

Hogyan zajlik le a vérfarkasok és az egyéb alakváltók átalakulása? Először is, ha van rajtuk ruha, az nem alakul velük, tehát lötyög, vagy elszakad. Ha leszakadt és visszaalakulnak meztelenek lesznek.

A fiatal vérfarkas nem nagyon tudja eleinte szabályozni az alakváltást. Beharapása után pár napig nem képes rá, utána viszont erős stressz hatására akaratlanul is átalakulhat. (Ezért is van az, hogy a kölyköket nem nagyon engedik felügyelet nélkül kóborolni, amíg nem képesek uralni a képességeiket.) Az átalakulás sebessége vérfarkasoknál 15-30 másodperccel kezdődik, és innen fokozatosan gyorsul, egy száz évnél idősebb példány már 1-2 másodperc alatt átalakul, ha akar.
Az átalakulás fájdalmas, de idővel az egyedek megszokják ezt. A vérfarkasok képesek részlegesen is átalakulni (pl. csak a fej, csak a mancsok), de ez önkontroll és gyakorlás kérdése.

Az alakváltók születésük után szintén nem tudnak azonnal átalakulni, náluk akár pár hónap is eltelik az első átalakulásig. Ők tudnák szabályozni, csak éppen még gyerekek, és így innentől teljesen esetleges, hogy mikor alakulnak át. (Nem könnyű egy alakváltó gyereket felnevelni, sok ruha fogy, és a titoktartás is nehéz.)
Az alakváltóknál 1-2 másodperc az átalakulás a kezdetektől. A csontok nem törnek, nincs éles fájdalom.

Mindkét faj átalakulási képességét lehet varázslattal blokkolni (mind a mágusok, mind a tündérek egy része képes erre), de ez kellemetlen számukra, és hosszú távon nem is egészséges.

Érzékelés

Minden természetfeletti faj egyedei érzékelik a saját fajtársaikat és más természetfeletti fajok egyedeit. Az érzékelés hatósugara azonban nem egyforma. (Ezekről a távolságokról az egyes fajleírásokban olvashatsz.) Ez annak köszönhető, hogy a természetfeletti lényeket egy mágikus aura veszi körül, mely nagyjából fél méter távolságra terjed ki.
Az érzékelés az egyszerű „van itt valaki”-től a faj és kor meghatározásion át az illető személy beazonosításáig, esetleg a hangulatai érzékeléséig is eljuthat.

A vadászok varázstárgyakat használnak arra, hogy érzékeljék a természetfeletti lényeket. Nincs akadálya, hogy egy kis hatótávolságban érzékelő lény (pl. alakváltó) szintén beszerezzen ilyen tárgyakat.

A vámpírok és vérfarkasok érzékelése a korral nő, így az idősebb egyedek hamarabb érzékelik a fiatalokat és okozhatnak kellemes vagy kellemetlen meglepetéseket. Az idős vámpírok és vérfarkasok aurája intenzívebb, de nem terjed ki a testüktől nagyobb távolságra.

Az emberek ebből az aurából alapesetben semmit nem érzékelnek, azonban van egy különleges képesség (Látó), melyet birtokolhatnak.

A mágusok és tündérek képesek olyan varázslatot létrehozni, ami ezt az aurát elfedi.

Harc

A vámpírok és vérfarkasok harci potenciál tekintetében kiemelkednek a többi faj közül. Egy-egy elleni küzdelemben embernek, alakváltónak, vadásznak általában nincs esélye ellenük. Egy nagyon fiatal, legfeljebb öt éves vámpírt vagy vérfarkast egy nagyon tapasztalt vadász még képes lehet egyedül, jelentősebb varázstárgyak nélkül is elgyőzni, ha az egyed nem birtokolja még magabiztosan a saját képességeit.

A mágusok és vadászok harci képességei emberiek, és hatékonyságuk a harcban az alkalmazott mágiáktól függ.

Az alakváltók emberi alakjukban emberi harci képességekkel rendelkeznek, állati alakjukban pedig az adott állat harci képességei érvényesülnek, de emberi intelligenciával megtámogatva.

Ha két vámpír vagy két vérfarkas csap össze, az erőviszonyok szinte mindig az idősebbnek kedveznek, amennyiben minden egyéb feltétel kiegyenlített. Apróbb előnyökre azonban hosszú évek kitartó munkájával szert lehet tenni. Ilyen lehet a rendszeres, szakértők által irányított harci kiképzés. Azok a vámpírok, akik rendszeresen vérfarkasvért fogyasztanak, azok erősebbek lehetnek hasonló korú társaiknál. Azoknak a vérfarkasoknak, akik sokszor kénytelenek sérülésekből regenerálódni, ez a képességük felgyorsulhat.

A vámpír vérfarkas párharcokban (alapesetben, fegyverek nélkül) a vérfarkasok előnyben vannak, azaz idősebb vámpírokat is legyőzhetnek (nagyjából 15-20%-ot képesek megugrani, azaz egy százéves vérfarkas legyőzhet egy százhúsz éves vámpírt is akár). Ez az előny azonban eltűnik, ha a vámpír rendelkezik ezüst fegyverrel, vagy a harc közben vérhez jut és felgyógyul.

A tündérek igyekeznek nem bocsátkozni fegyveres harcba, nem szoktak kezet emelni senkire. Bevett elkerülési módszerek: láthatatlanná válás, elrepülés a helyszínről illetve az ellenfél indákkal való megkötözése, egyéb zavaró varázslatok alkalmazása.

Telepátia

Telepatikus üzenetben nem lehet hazudni.

A vérfarkasok és az alakváltók mind emberi, mind állati alakjukban képesek a telepátiára a saját fajukkal, korlátozottan más telepatákkal is.
Telepatikus kapcsolat általában akkor lehetséges, ha a felek látják egymást, de képzett telepatáknak elég az is, ha érzékelik a másikat.

A telepatikus kapcsolatfelvétel elől el lehet zárkózni. Ezt az elzárkózást fel lehet törni erőszakkal, de ez egyenértékű azzal, mintha megtámadták volna az illetőt. Aki betartja az illemszabályokat, az először engedélyt kér a kapcsolatfelvételre, ezt a speciális, szintén telepatikus jelet legtöbbször „kopogásként” emlegetik.

Telepatikus üzenetet lehet küldeni egy adott személynek, vagy általánosságban bárkinek, aki érzékelési távolságban van. A személyes üzeneteket más telepata nem tudja „kihallgatni”. A telepatikus üzenetküldés nem egyenlő azzal, hogy beleolvasunk a küldő vagy a fogadó elméjébe.

Lehetséges a telepátiával a gondolatolvasás, ekkor az egyik fél teljes mértékben megnyitja az elméjét a partnere előtt. Vérfarkasoknak tilos elzárni az elméjüket az alfájuk elől.
A gondolatolvasás esetén az olvasó tudomást szerez az olvasott felszíni gondolatairól, és hogy mi foglalkoztatja mostanában, milyen érzések kavarognak benne. Háttérbe szorult adatok, emlékek olvasásához keresni kell.
Lehetséges az elme gondolatolvasás elleni mágikus védelme/blokkolása. A zárlat kiterjedhet a teljes elmére, vagy csak egyes információkra és emlékekre.